Szinglik éjszakája

A szinglik éjszakáján
Ki ne szeretett volna mesét hallgatni gyerekkorában?

A kisfiúk fakarddal és íjjal felszerelkezve vívtak csatát a sárkánnyal vagy az ellenséges lovagot megszemélyesítő szomszéd Pistikével, a kislányok bársony szoknyácskájukban, virágos fejdísszel ékesítve ábrándoztak arról, hogy felnőve királylányok, tanító nénik vagy orvosok, de mindenekelőtt menyasszonyok lesznek.

Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban?
                                         (Szex és New York)

Az egyedülállóság valóságos átoknak számított a középkorban. A háztartás vezetéséhez szükség volt egy női kézre, míg a férfiak biztosították a család megélhetését, biztonságát, valamint fennmaradását. Az a nő, aki 20-24 éves koráig nem ment férjhez, jó eséllyel vénlány maradt, és a rokonai kegyelmére bízva tengette hátralevő napjait, afféle megtűrt cselédként. Nem csoda hát, hogy a házasság megváltásként érkezett a nők életébe.

A női szerepek átértékelését a két világháborúnak köszönhetjük. A frontra vonuló férfiak kieső munkáját a lányok, asszonyok vették át, s a háziasszonyi szerepből kilépve megteremtették az önmagát eltartani képes, szabadságát élvező modern nő típusát.

Bármilyen felvilágosult is a társadalom, amelyben élünk, még mindig léteznek bizonyos elvárások. Házasság. Gyerek. Egy saját otthon. De mi van, ha mindettől nem boldog, hanem allergiás lesz az ember? Valami baj van a rendszerrel? Vagy velem? Tényleg mi akarjuk ezeket a dolgokat, vagy csak belénk nevelték, hogy akarjuk? 
                                 (Carrie Bradshow a Szex és New York c. filmből)

Napjainkban az emberi kapcsolatok újabb metamorfózison esnek át. A házasság intézményét egyre gyakrabban váltja fel az együttélés, a hosszabb-rövidebb párkapcsolatok, vagy az alkalmi szexkapcsolat. Mivel már nem kell hivatalos papír ahhoz, hogy társaságban töltsük az esténket, nem kell tartósan elköteleződni, ha néha intimitásra vágyunk, az emberi kapcsolatok is leértékelődtek. A karrier érdekében egyre többen áldozzák fel magánéletüket, a 10-12 órás hajtás és a hétvégi meetingek nem kedveznek a családnak vagy a párkapcsolatoknak. Az egyedül élő életmód a 2000-es évek derekán vált népszerűvé, nem utolsósorban a Szex és New York című amerikai sorozatnak köszönhetően. Sokan a készítőket vádolják a nők öntudatra ébresztésével, holott a sorozat nem kiváltó oka, csak kifejezőeszköze volt az individualista létforma terjedésének.

Pillanatnyilag nem lehet szinglinek lenni. Az egy hosszútávú életstílus.
                                   (Susan Elizabeth Phillips)

Fontos azonban tisztázni, kit, mit is értünk szingli alatt.

Egyedülálló vagy egyedül élő?

A köznyelv szinglineknevez minden olyan személyt, akinek egy adott pillanatban egyedül él egy önálló háztartásban. Meg kell különböztetnünk azonban azokat, akik párkapcsolattal rendelkeznek, de valamilyen okból (földrajzi távolság, életmódbeli különbség) külön élnek párjuktól, és csak alkalmanként, pl. hétvégén találkoznak egymással, azoktól a személyektől, akik tudatosan felvállalva vagy kényszerűségből fakadóan társ nélkül élnek. Előbbieket nem is tekinthetjük igazából szinglinek, hisz nem egyedülállóak, csak a praktikum hozta létre életformájukat: a párok gyakran egymástól távol eső munkahelyeken tudnak csak elhelyezkedni, így számukra nem megoldott a közös fedél alatt élés. Amerikában minglineknevezik őket a mixed singles (független személyek keveredése) szavak alapján. A mingli lét előnye, hogy ötvözi az egyedülállóság és a párkapcsolat előnyeit: a felek megőrzik függetlenségüket, bármikor visszavonulhatnak saját lakásukba, ha egy kis csendességre vágynak, mégsem magányosak, mert egy stabil érzelmi kötelék áll fenn közöttük.

A szingliség normális állapot a modern világban, az élet egy bizonyos pontján akárkiből lehet szingli, és ez az állapot ugyanolyan érdemes tiszteletre, mint a házasság szent köteléke.                                                                                  (Helen Fielding)

Tudatos választás vagy kényszerű állapot?

Nem mindegyikünknek adatik meg nagykorúságunk küszöbén az esküvői koszorú, előbb vagy utóbb mindenki találkozik az egyedülléttel. Számos oka lehet annak, ha valakinél ez az állapot tartós marad.

A férfiak a nőket okolják, a túlzott elvárásokkal, a realitástól való eltávolodással magyarázzák a pártában maradást.A nők szerint a teremtés koronái félneka felelősségvállalástól, a tartós elkötelezettségtől, nehezen adják fel boldog agglegényéletüket a mindennapi robotért, síró csecsemőkért, kötelező programokért. Minél hosszabb ideig él valaki egyedül, annál nehezebben fog alkalmazkodni egy idegen ember szokásaihoz, napi rutinjához. Megriadnak attól, hogy feladják személyiségüket, feláldozzák magukat a család oltárán. Sokan szinte teljesen beletemetkeznek a munkába, s csekélyke szabadidejüket inkább magukra szeretnék fordítani. A gazdaság számára is előnyösebb a sok önálló háztartás, hiszen így sokkal többet költünk anyagi javakra. De vajonaz önzőség motiválja azokat, akik egyedül szeretnének maradni?

A boldog szingliség azt jelenti, hogy saját magunk miatt szeretjük az életet, azért, amit mi értünk el.
                                               Lauren Urasek

Az egyedüllét nem kell, hogy egyet jelentsen a magánnyal. Ápolhatjuk társas kapcsolatainkat szingliként is, manapság már egyedül is beülhetünk egy moziba vagy étterembe anélkül, hogy szégyellnivalónk támadna miatta. Nem kell kínosan érezni magunkat a családi összejöveteleken, ahol nagynénik férjhezmeneteli szándékainkat firtató kérdéseik kereszttüzében semmisültünk meg, rokonaink szánakozó pillantásainak kíséretében. Nem önzés, ha tudatosan döntünk a független élet mellett. A szingli nők számának növekedése is jelzi, hogy újra kell formálni gondolkodásunkat a hagyományos női szerepekről, a társadalmi felelősségvállalásról.

November 11-én, a szinglik napján emlékezzünk meg mindazokról, akik elég erősek ahhoz, hogy vállalják önálló döntéseiket.