Nagyon szép őszi napok után vagyunk, egy kellemes indián nyártól búcsúzunk.
Szomorú, hogy erról lemaradtunk, éppúgy mint az iskolakedésről az új gimiben.
Azt ígértem, hogy nem teszek közzé negatív híreket és csak az élet szép oldalával foglalkozom, mert képes vagyok valami olyasmit adni, ami kiszakít Téged a szürke hétköznapokból. Ettől most egy kicsit el kell térnem.
A lánykám (15) közel öt hete kórházban van, és sajnos úgy tűnik, hogy nem a legegyszerűbb betegséget dobta neki a sors. De nem erről szeretnék írni.
Mérgezett sorokat írhatnék az egészségügy állapotáról is, amit befolyásol a politika, a pénz hiánya, az elkeseredettség, a Covidnak való kitettség és igen meghatározó benne az adott ember jelleme, hozzáállása. De nem erről fogok most mesélni. Inkább apró szösszeneteket szeretnék írni a jó dolgokról:
Orvos
Hitelesség, bizalom
Az első helyen (kórházban) az orvosunk, Dr. Diószeghy a legnagyobb körültekintéssel járt el, odaadóan mérlegelte a gyermek érdekeit és a családi szempontokat is. A mai napig figyelemmel kíséri a gyermek állapotát. Ami nekem igen fontos, hogy a betegséggel kapcsolatos információkat emberi nyelven, érthetően és nem utolsó sorban őszintén osztja meg velünk.
A jővő nemzedéke
A másik kórházban egy fiatal orvos vett fel minket. Dr.Csaba még maszkban is jóképű, megnyerő fickó. Nem csak a fiatal lánykák buknak rá, még az idősebbb korosztályt is elvarázsolja a humorával. Olyan fellépése van, ami bizalmat gerjeszt. Azt gondolom, hogy ha ő egyszer szabad kezet kap, akkor jó orvos lesz: vannak meglátásai, van hozzá véleménye és tudja, hogy ő hogyan csinálná.
A jó orvos nem pusztán attól jó, hogy szakmailag profi, hanem hogy nem hagyja magát bedarálni és ember marad.
Nővér
Az "Olasz Nő", akit én neveztem el így: ha kell, jól megmondja a véleményét - határozottan, de nem bántón és így vezeti az osztályt. Én sose tudtam sok nő között dolgozni, mert nincs türelmem a pletykához, és nem szeretem az intrikát sem. Szóval ez egy nehéz ügy - szerintem. Nekem.
A nővérek szerepe nem könnyű: fennt a vezetés, az orvos, más oldalról ott a beteg, meg a hozzátartozó, és a felelősséget nem is említettem. Hihetetlen alázat és elkötelezettség kell ehhez a munkához.
Általánosítani nem lehet: vannak jó és rossz tapasztalataim.
Egészségügy
Sajnos az egészségügy nem egy támogatott iparág: se pénzügyileg, se erkölcsileg, se eszközökben. Folyamatos megoldásban vannak az ott dolgozók. Mégis bejárnak nap mint nap.
Pedig mindannyiunknak szükségünk van a jól képzett orvosokra, az elkötelezett kedves nővérkékre, de még a takarítónökre is. Idétlen szabályrendszerek nehezítik az amúgy sem egyszerű működést.
Ezúton szeretném megköszönni egy bizonyos kedves hölgynek, hogy az általam a kórházban töltött 3 hét alatt nem haltam éhen.
Szülők
Mi hatan (3x anya-lánya) majdnem egyidőben kerültünk be, s Vidám Barak néven chatelünk. Unjuk már a szabályokat, a gyermekkel egyágyban vagy a pótágyon / matracon való alvást. Összetartunk. Csibészek vagyunk, csak úgy anyásan. Megoldunk, ha az egyikünket éppen érzelmi összeomlás fenyegeti.
Szuper közös kajálások - mint egy svédasztal. Győzködjük a gyerekeket, hogy milyen jó a sótlan diétás kórházi koszt. Magunk között büszkék vagyunk a kölkökre, ha megeszik :-)
Meg kell említenem a pudingevő versenyeket is.
Mivel a kicsink (5) nem szereti az óriás bogyókat (jó sok van), ezért Kriszti, az anyja folyton összetöri mozsárban, és mini pudingban kínálja a gyereknek. Persze, a gyerek is tudja, de mégse...
Hogy jobban és gyorsabban fogyjon el az "undorító" puding, Zsófi (14) is mindig beszállt a dologba, és versenyt ettek... Persze, hogy mindig a kicsi győzött :-)
Elalélunk, amikor egy szép, kórházban töltött vasárnap reggel ágyba kapjuk a kávét, mert csak mi maradtunk. Kapunk egy aránylag lusta napot, ahol ugyan folyik a kórházi élet, de mégis, olyan jó...
A nővérke nevét aranyba foglaljuk!
Aztán már csak két anya-lánya maradt. A többiek jönnek-mennek körülöttünk, de mi, mi aztán maradunk! Már úgy működünk, mint egy család.
A nagyobb lányok is élvezik a társaságot, a közös étkezéseket. A kicsikénk meg persze mindenkit elvarázsol, így az ágyvégi betegkarton táblák deszkaként szolgálnak a gyurmázáshoz, és a puzzle kirakást se lehet megunni.
Három hétig Barbiet néztünk. Hogy ez a szőke csajszi milyen változatos karakter! Amíg kicsi volt a lányom, sose volt időm megnézni, örültem, hogy haladok a tennivalóimmal. No, de nem lehet mindig Babie!
A közös mozizáshoz a Frozen II. választjuk - és kortól függetlenül mindenki jól szórakozik. Ahogy Gigi (17) mondta: életem eddigi legjobb kórházi tartózkodása volt, és "egy élményt volt együtt mozizni".
Pedig chips nem is volt :-)
A gyerek mindig másképp beszél a saját anyjával, mint egy másik anyával.
Ez sajnos nem egy új keletű megállapítás. Ilyen az élet. Szuper jó volt Veletek beszélgetni Anna és Bogi!
A mi anya-lánya kapcsolatunk is változott.
Az Úristen baj van - hisztizhetsz rajtam, majd a na ezt-azért-talán-már-mégse, és a nagyon-köszönöm-anya, hogy itt voltál, mert nélküled nem ment volna szakaszok. Most vagyunk az anya-ne-törd-ki-a-derekad korszakban (ő benn-én itthon). Már úgy tudok chatelni, mint a tizenévesek. És ha túl nagy a csend, már azt gondolom, hogy jajjj, baj van, mert nem csilingel a lányom...
Sokkal másabb, mélyebb lett a kapcsolatunk. Az apa-lány kapcsolat is változott - az is mélyebb lett.
Egy tini - pl. kontrétan az enyém - sajnos csak akkor beszél(get), ha végszükség van. Inkább ír. Igaz, hogy a helyzet is megkívánja, hogy a többiek nyugalmát ne zavarja a kórházban.
... és rövidesen hazahozhatjuk.
A lányunk
Nem önzésből nem beszélek róla bővebben, hanem van az a perc, hogy elfogy a szó, és nincs semmi, ami az aggódásunkat képes lenne kifejezni. Más szempontból pedig, nem egy könnyfakasztó, részvétre ösztönző bulvárposzt volt a cél.
Konkluzió
Ha teheted, ne légy beteg.
Lehetőleg ne kerülj kórházba.
Ha kórházba kerülsz, keresd az embert az egyenruha mögött. Légy megértő. Láss tovább az orrodnál.
Figyelj a betegtársaidra is. Lehet, hogy betegebbek, mint Te. Törődj velük, mert attól Te erősebb leszel. Törődj velük, és lesz segítséged, ha elbuksz.
Ha kell, állj az egészségügyért. Mert kell !!
Ha kell, állj ki magadért. Ha kell.
Kérlek, ne haragudjon meg senki, akit esetleg nem említettem, vagy nem ismert magára.
Köszönöm a barátaimnak, hogy vannak, hogy velünk vannak. Ebben a hónapban sokszor, sok mindent köszöntem meg, de még így sem tudom elmondani, hogy mennyire hálásak vagyunk a sok önzetlen segítségért.
Mi egy "vicces" család vagyunk, nálunk még a nyaralás se eseménytelen (biztosítás nélkül nem is megyünk sehová). Remélem, hogy egy pár év múlva, már csak nevetve sztorizgatunk erről az időszakról.
Arról, ami rossz vagy rossz volt, arról ne beszéljünk, hadd vesszen idővel a feledés homályába.
