Minél messzebb jutottunk múltunk mágiájától és rejtélyétől, annál inkább szükségünk van Halloweenre.
(Paula Guran)
Picit elkeseredve pillantgatok a naptárra: közeledik a hónap vége, bár kivételesen nem a különleges menük megtervezése miatt fő fejem, hanem a közelgő ünnepségsorozat előkészületein pörögnek gondolataim. A gyerekek imádják és ehhez kapcsolódóan egyre több vicces, tökös rendezvény is van.
.jpg "Kép felirata")
Az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált hazánkban is megemlékezni Halloween napjáról. Egyelőre még nem vettük át teljes mértékben az angolszász szokásokat, nem kell számítanunk az ajtónk előtt édességet követelő, csínnyel fenyegető szellemalakokra, Frankenstein unokaöccsére és egyéb rémisztő jelmezes kiskorú hordákra, de lelkesen faragjuk Csipkerózsika hintóját, és mindenféle tökös édesség receptjét guglizzuk, egyelőre még mérsékelt lelkesedéssel. A végén úgyis lekváros linzer készül majd, legfeljebb cicás vagy kísértet formájú kiszúrókkal, de talán nem is ezen múlik az ünnepi hangulat, inkább a hagyományok ápolásán, a család közös tevékenykedésén van a hangsúly. (Irigylem a lelkes, önmagukat is felülmúló anyukákat, akik ilyenkor látványos, ötletes ételeikkel igazán kitesznek magukért.)
.jpg "Kép felirata")
A pokol üres, és az összes ördög itt van.
(Shakespeare)
Bevallom, sokáig idegenkedtem ettől az ünneptől. Megrémített az elmúlás gondolata, a veszteség érzése. A közép-európai kultúrában a halál félelmetes, misztikus fogalom, nem szívesen hozza szóba az ember. Pedig futás közben gyakran betértem a közeli sírkertbe, megfogott a pillanat varázsa, az a csöndes, mély nyugalom, amely körülölelt. Megállt az idő körülöttem, más értékek váltak fontossá, ahogy sétáltam a ciprusok alatt, mintha egy másik dimenzióban lépkednék.Valaha együtt éltünk a természettel, de szép lassan eltávolodtunk, s már idegennek, természetfölöttinek érezzük.
Pedig eredetileg örömünnep volt ez, az ókori kelta népeknél a samhain jelentette a mezőgazdasági munkák utáni megpihenést, az örvendezést, a tél kezdetét.Házról házra járván kántálással űzték el a rossz szellemeket, némi ajándékért cserébe. Az év legmágikusabb éjszakáján örömtüzeket gyújtottak, kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást, hiszen a néphit szerint megnyílt az átjáró a földi és a túlvilág között, és ismét találkozhattak elhunyt rokonaikkal. Fontos szerepet töltött be a megemlékezésben a töklámpás, amellyel az ártó szellemektől védhették magukat az úton járók, illetve a gránátalma, mely a termékenység, az élet szimbóluma, s kapcsolatban áll a túlvilággal: Perszephoné gránátalmamagokat evett, s így lett az alvilág királynéja. Ezen az éjszakán szabadon járhattak át az elhunytak a földi világba, és az emberek különféle jelmezekbe öltözve próbálták távol tartani az ártó lelkeket családjuktól.
.jpg "Kép felirata")
Halloweenkor normális másnak lenni.
Fredrik Backman (svéd blogger, író, újságíró)
Amerikában ír, skót és walesi bevándorlók honosították meg a halloweenhez kapcsolódó szokásokat, tradicionálisan szörnyek, kísértetek, boszorkányok, csontvázak „bőrébe” bújva. Manapság már bármilyen jelmez elfogadott, s az eredetileg karórépából készült lámpást is felváltotta Jack O’Lantern, azaz a töklámpás.
Október 31-én, mindenszentek előestéjén (ezt jelenti ugyanis az elnevezés, All Hallows Eve) feldíszítjük a házat, a gyerekekkel együtt mintát választunk a faragáshoz, talán már nem is rémisztő alakot, vagy nem az ünnephez kapcsolódót, és elmélázunk azon, hogy olyan jó lenne akár csak egyetlen estére, éjszakára valaki másnak a bőrébe bújni.
