A farsangi mulatságok lehetőséget nyújtanak az embereknek arra, hogy összejöjjenek és szórakozzanak, mielőtt néhány hétig fel kell adniuk a kedvükre való dolgokat.
Marisa Orgullo
Farsangnak a vízkereszttől nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó, a húsvétot megelőző 40 napos időszakot nevezzük. A farsangi fesztivál eredete a tél végét és a tavasz érkezését jelző ősi pogány ünnepekre nyúlik vissza. Őseink úgy hitték, hogy a tél végének közeledtével a nap ereje egyre jobban gyengül, s hogy a sötétség, a gonosz erők ne vegyék át felette az uralmat, zajos, lármás mulatságokkal és felvonulással igyekeztek ennek elejét venni. Ebből a szokásból fejlődött ki a maszkok, jelmezek viselése is, amivel a felvonulók rejtették el magukat az ártó szellemek tekintete elől.
Később a keresztény egyház átvette, és böjt előtti ünnepként beillesztette a naptárba. Az időszak végét, farsang farkát 3 napos időszak jelzi, farsangvasárnaptól húshagyó keddig színes, vidám ünnepségsorozattal búcsúzunk el a téli hidegtől. Magyarországon és más közép-európai kultúrákban a farsangot álarcosbálokkal, felvonulásokkal, mulatságokkal és egyéb rendezvényekkel ünneplik. Leghíresebb közülük a riói és a velencei karnevál, vagy idehaza a mohácsi busójárás. Az ünnep pogány gyökerei ellenére a mai napig fontos része Magyarország és más közép-európai országok kulturális örökségének.
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Müller Péter
Az álarcosbálokat azért kedveljük, mert az álarc mögötti anonimitás lehetővé teszi, hogy elrejtsük valódi énünket, és más bőrébe bújjunk, ami szórakoztató és felszabadító élményt nyújthat. Sokféle szerepet váltunk életünk folyamán, gyermekek, testvérek, szülők, társak, kollégák vagyunk. Járjuk a magunk kiszabott útját, amelyről nehéz, sőt olykor lehetetlen letérni. Néha nehéz ezeket a szerepeket összeegyeztetni egymással, a folyamatosan ütköző érdekek miatt állandó konfliktusba keveredünk magunkkal.
A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet,
tökéletesen más, mint aki a valóságban. Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja,
hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.
Szabó Magda
Gyerekkorunkban mindannyian szerettünk meséket hallgatni. Elmerültünk egy különös mesevilágban, királylányok, hősök, egzotikus betegségeket gyógyító orvosok, vagy akár kalózok lehettünk. Felnőttként jólesik néha ezekre az évekre visszagondolni, mikor még nyitva állt előttünk a végtelen, és amiből oly kevés vált valóra. A farsangi jelmezbe bújva ismét visszarepülhetünk ebbe a sajátos fantáziavilágba, ahol – ha csak pár órára is- újra megélhetjük gyermekkori vágyainkat, a szabadság varázsát.
