Lelkesen készítgettem a bögréimet, tesztelgettem őket barátokon, ismerősökőn, majd legyártattam belőlük karácsonyra egy adagot. Lefotóztam, megszerkesztettem - szóval átestem a klasszikus folyamatokon.
Már csak a honlapra kellett őket feltenni, amikor csendben megálltam, mert nem találtam a szavakat. Elmentem, csináltam egy kávét - az be szokott jönni -, de semmi. Így hát aludtam rá egyet - és megvilágosodtam!
Valóban nehéz bögrékről írni: fehér, 3 dl-es, nem akarom, hogy mindenkinek pont ugyanolyan legyen. Berakhatod a mikróba, meg a mosogatógépbe, blablabla... Igazából szerintem ez senkit nem érdekel, mert nem ez a lényeg. Épp ezért nehéz írni rólük, pedig mindegyik bögre mintáját én rajzoltam, bár mindig más hangulatban, mindig egy kicsit más motivációval készültek.
Rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy én kinek-miért-és-hogyan készítettem, hanem azok, akik most használják, miért szeretik. Miért kötődnek egy bögréhez? Ők mit mondanak róla. Például Edina, aki reggelenete királynőként vonul végig a folyóson a kávéjával, vagy Peti, a pedáns, akinek az asztalán a bögre szinte már tartozék.
Szóval az ő bögréjükről írtam. Biztos felismeritek majd az ismerőseim között Krisztit, Peti és Edinát, és majd a többieket, mert lehet, hogy a Te neved fémjelzi majd a következő bögrémet.
